MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Különös rendezvényen voltam a napokban, mert a Terézvárosi művelődési ház, az Eötvös10 az Andrássy150 - Egy út, millió történet novellapályázat záróeseményeként egy díjátadó estet szervezett. Meghívást kaptam, mivel pályáztam én is. Díszterem, élőzene, színészek és felolvasás, szóval hangulatos rendezvény volt, megadták a módját. A zsűriben kortárs nagyágyúk: Artner, Garaczi, Gurubi, Kukorelly. A színpadon beszéltek a 176 pályázati anyag hangulatáról, minőségéről, irodalmi jótanácsok, ilyesmi. Ültem a széken a közönségben, figyeltem, és több mindenen is eltöprengtem. Töprengéseimről talán majd máskor, most inkább gratulálni szeretnék a díjazottaknak: éljen-éljen, le a kalappal a novellákhoz, gratulálok! Nem kerültem a díjazottak közé, de arra gondoltam, hogy az írásom audió, hangosverzióját feltöltöm a youtube-ra, hogy megmaradjon, legalábbis amíg a szerverek bírják. Írásom középpontjába Krasznahorkai László került. Jöjjön tehát!  Nobel-díjas tánc  az And...

Egyre rövidebbek voltak már a nappalok, így aztán az alkotói házam körül is fogyatkoztak a kerti munkák. A nyárból lassan ősz lett, előkerültek a pulóverek, és egyre többször tettem fahasábot a kandallóba. Pattogott és ropogott a tűz kitartóan, én pedig elmerültem a mandalák festésében. A fantáziám egén lebegő képzeletbeli alkotói ház nyugalommal és inspirációval töltött el minden évszakban, de így ősszel különösen. Ahogy elindul a lecsendesedés, ahogy a természet is magába fordul, ahogy napról-napra fogy a fény, úgy váltam én is egyre szenzitívvé. Figyeltem a fáról lehulló leveleket és a csillagokat az égen. Ültem a késő esti teraszon a csöndben, amikor a kerítés felől hangok jöttek. Hahó, öregem, szevasz! - hallottam a szomszéd hangját, látta, hogy a teraszon ücsörgök. Az utca végén az erdész jó áron kínál most tűzifát - folytatta a vidéken oly fontos információ átadását. Milyen árfolyamon? - tettem volna fel rutinosan a tőzsdés kérdést, ha nem telt vol...

Az idő halad, pörög, múlik, telik, folyik, kúszik, és az élet másodpercről másodpercre szállítja az eseményeket itt a földön, zajlik a világ és angyalszárnyaikkal suhintanak a történések, vagy velőtrázóan sodornak el éppen az események; csöndes szemlélődés, kétségbeesett kapálózás, politika, gazdaság, kultúra, sport és tudomány, élet és halál: 2026 nyár. Ebből a hatalmas forgatagból apró villanásként jelennek meg témák hétről hétre itt ebben a sajátos szellemi térben, ezen kolostoros blog virtuális udvarán. Nézzük mik jelentek meg itt az elmúlt három hónapban, jöjjön tehát a szokásos évszakvégi visszatekintés! JÚNIUS - Annie Ernaux, két kisregény - Hamvas, Az öt géniusz - Zen moments: leaves - Kőfejtőben a Mylord - Mandala 28. - Az alkotói ház varázsa - Hugo Boss? Nem Eladó! JÚLIUS - Térkép és veszély az alkotói házban - Néprajzi múzeum, tárlatvezetés - Kiterítve az alkotói házban - Sivataggá változott alkotói ház AUGUSZTUS - A történelem tegnapelőttje - Privát ol...

Csöndes és meditatív napokat töltöttem az alkotói házban, abban, ami a valóság és a képzeletem határán feküdt fantáziafölde kertjében. Száz éves lehetett a ház az erdő mellett, a kertben nagy fák, a közelben pedig egy tó, ami pulzált, mint egy lassú, de stabil szívdobbanás, ami már évezredek óta lüktet. Hétköznapi szem nem látja, nem érzékeli ezt a lüktetést, le kell hozzá lassulni. Együtt kell lélegezni a tóval, és az egész környezettel. Nekem is csak néha sikerült. Végeztél, öregem, mész vissza a városba? - kérdezte a szomszéd a kerítésen átszólva, mikor látta, hogy zárom a ház ajtaját. Nem, dehogyis - feleltem - van még pár dolog, amit meg akarok festeni. Írni is akarok, úgyhogy néhány napig még biztosan maradok, csak a tóhoz megyek most le. Ááá - derült fel az arca - egy kis inspirációs séta, mi?! Valami olyasmi, szomszéd úr, igen, lemegyek a tóhoz kicsit levegőzni. Vigyázz a stéggel, kezd elég ramaty állapotban lenni - figyelmeztetett, aztán búcsúztunk. Na...

Visszatértünk Zsuzsával a barátságos tavalyi helyszínre, a klopeini-tóhoz. Hotel Sonne, 4 csillag, 7 éjszaka, tó, fagyi, napsütés. Körben hegyek, a hangulat remek. Bár festéket és ecsetet nem hoztam, de írni szoktam ilyenkor is. Jegyzetek, gondolatok, napló, novellák, ilyesmi. Fél szemmel a tőzsdéket is figyelem. No, és a könyvek! Mindig bekészítek az utazáshoz egy-két remek könyvet. Most sincs ez másként: A hit misztériuma. Interjú Jon Fosséval. Elgondolkodtató olvasmány, és nemcsak a hit miatt, hanem szóba kerül a könyvben a művészet is. Aki ismeri Jon Fossét, tudja hogy nála magas szinten kerül ez művelésre, és itt ebben a könyvben most mély bepillantást enged a művészethez és az alkotói folyamathoz kapcsolatos meglátásaiba. Aztán rákanyarodik Isten és az ember viszonyára, amit függetlenül attól, hogy ki miben hisz vagy kételkedik, kihez mi áll közel vagy távol, érdemes megismerni. Elgondolkodtató életút, töprengésre érdemes meglátások, ajánlom tehát a könyvet azoknak, akike...

Balhé volt a faluban. Ricsaj, tüntetés, hőzöngés és hőbörgés. A jogos felháborodás vitte a főtérre az embereket, de hogy pontosan milyen ügyben azt nem tudom, mert az alkotói házam a falu szélén volt az erdő mellett, és csak ritkán mozdultam ki onnan. A zaj elhallatszott a házig, és az egyébként csöndes környék most különös vibrálással telt meg. Elvonulásom második hetében jártam; kávé, kóla, szendvicsek és az ecset. Főleg festettem, de írtam is. A képzeletbeli házam, ez a belső alkotói műhely a lelki szemeim előtt lebegett a valóság és a képzelet határán. Ott ültem benne a házban, a csöndben, az intuíciókra figyelve. Rohadtul fel vannak háborodva a gazdák, öregem! - mondta a szomszéd, amikor az egyik délután átjött, hogy segítsen az ereszcsatornát megjavítani az őszi viharok után. Idegesen hadarta: a polgármester, öregem, meg a kártérítés, meg a traktorosok, a jegyző, és az elmosott út, a termény, az a rengeteg eső - sorolta a sértett lakosok problémáit, ami ha...